Nargiz Tamabekkyzy, múzeumvezető, Kazah Állami Cirkusz Múzeum (Kazah Állami Cirkusz, Almati, Kazahsztán)

A kazah cirkusz alakulásának története

A cirkuszmúzeumot 2016-ban nyitották meg a Kazah Állami Cirkusz 50. évfordulója alkalmából. A kezdeményezők a társulat tagjai voltak, akik a mai napig ott dolgoznak és adják át tudásukat, tapasztalataikat a fiatalabb generációnak. A múzeum gyűjteményében jelenleg több mint 300 kiállítási tárgy található, köztük régi és modern cirkuszi relikviák: felszerelések, jelmezek, plakátok, fényképek, dokumentumok és személyes tárgyak.

„Múzeumunk kiállítási anyaga folyamatosan új kiállítási tárgyakkal egészül ki, amelyek társulatunk eredményeit mutatják be. A múzeum munkája fontos és érdekes a látogatók számára, mert bemutatja a kazah cirkuszművészetet és a cirkusz történetét.”.

VISSZA

Irina Ivanovna Zaitseva, általános igazgató, alapító, Jurij V. Nikulin Múzeum (Moszkvai Nikulin Cirkusz, Moszkva, Oroszország)

„Szakmámból adódóan bohóc vagyok”

A „Nikulin 100" című kiállítás, amelyet a „Cirkusz és Jótékonyság” Közhasznú Alapítvány a cirkuszművészek támogatására hozott létre, Jurij V. Nikulin egyedülálló személyiségének számos aspektusát tárja fel. Rendkívül sokoldalú tehetség volt: forgatókönyveket talált ki, könyveket írt, dalokat komponált, televíziós műsorokat vezetett, gyűjtéseket végzett, épített, festett, feltalált, nagyszerű mesemondó, jó családapa, megbízható barát volt...

Életét kolosszális mennyiségű jótett töltötte ki! Jurij Vlagyimirovics egyszer azt mondta: „Nekem megvan a saját boldogságfogalmam. Ha mindegyikünk boldoggá tud tenni egy másik embert – legalább egy embert –, mindenki boldog lesz a Földön!" Annyi melegséget és figyelmet adott az embereknek, hogy nagylelkűsége és jótettei a mai napig legendásak! A kiállításon Nikulin családja, barátai, kollégái, a Moszkvai Nikulin Cirkusz, a Moszfilm és a Jurij Nikulin „Cirkusz és Jótékonyság” Közhasznú Alapítványa archívumából válogatott egyedülálló anyagok kerülnek bemutatásra.

VISSZA

Olga Shestavina, az gyűjteményi- és kiállítási osztályvezető, Cirkuszművészeti Múzeum (Szentpétervári Állami Nagycirkusz, Szentpétervár, Oroszország)

A cirkusz színei

A cirkuszi plakátok nagy értéket képviselnek a múzeumi gyűjteményben, mert egy plakátról könnyen megismerhető a cirkuszi tevékenység ideje, helye és jellege. Legjobb példányai mindig egy adott korszak esztétikáját és művészi stílusát tükrözik.

A hazai és külföldi plakátok múzeumi gyűjteményét a múzeum alapításának harmadik napjától kezdték gyűjteni. Mára a plakátgyűjtemény több mint 8000 darabot számlál. A Leningrád/Szentpétervár plakátgyűjtemény részletesen tükrözi a cirkusz alkotói életét az 1920-as évek közepétől.

Az 1950-es években a szovjet cirkusz vezetését foglalkoztatta a cirkuszi plakátok művészi minősége. A reklámok problémáit a „Szovjet cirkusz" című folyóirat oldalain művészek és művészeti kritikusok vitatták meg. Abban az időben a Leningrádi Cirkusz több mint 50 eredeti plakátot készített, amelyek példányszáma szezononként meghaladta a 150 000 darabot. Ezeket M. Gordon, T. Bruni, E. Liskovich, V. Nikonenko, G. Berman és más művészek készítették.

A múzeumban összegyűjtött legújabb kori plakátokat észrevehetően megkülönbözteti elődeiktől az új technikai lehetőségek által diktált esztétika.

A múzeum gyűjteményének köszönhetően nyomon követhető a cirkuszi plakát mint képzőművészeti alkotás és magának a cirkuszi látványosságnak a fejlődése, amely egy-egy számban vagy egy egész előadásban fejeződik ki.

VISSZA

atrin G. Blanke, archívumvezető, Roncalli Cirkusz Archív Gyűjtemény (Köln, Németország)

A gyűjtés szenvedély

Néhány gyűjtő csak azért gyűjt, hogy birtokoljon, hogy élvezze, hogy van valamije, amire mások is vágynak, és vannak olyanok, akik azért gyűjtenek, hogy az értékeket megőrizzék. Bernhard Paul, a Roncalli alapítója az utóbbi kategóriába tartozik.

Cirkuszmúzeuma egyedülálló: legyen szó a világ talán leghíresebb bohócának, Grocknak a hagyatékáról vagy a világ legnagyobb Friedländer-kollekciójáról (cirkuszi plakátok), Bernhard Paul Európa legnagyobb cirkuszi és varieté-színházi gyűjteményét őrzi. Ezek a kiállítási tárgyak jelenleg egy mozgó kiállítás keretében láthatóak – de a gyűjtemény hamarosan egy múzeumban válik hozzáférhetővé a nagyközönség számára.

A Roncalli Cirkusz kölni téli szállásának műhelye gondoskodik arról, hogy a gyűjteményben található kincsek mindig ragyogó állapotban álljanak használatra készen. Itt nemcsak a régi gyűjteményi tárgyakat állítják helyre, hanem azon díszleteket is, amelyek a Roncalli-sátorban és a Roncalli Apollo Varieté-ben szükségeltetnek a mindenkori produkciókhoz.

A Roncalli Cirkuszmúzeum gyűjteményét jelenleg Vivian Paul gondozza, aki a budapesti kiállítás számára egy sor cirkuszi kosztümöt válogatott össze ebből a gazdag gyűjteményből.

VISSZA

Antonio Giarola elnök, Jamila Attou és Arianna Pianesi gyűjteménykezelő
Cirkuszművészeti Dokumentációs és Oktatási Központ (Verona, Olaszország)

CEDAC: Cirkuszművészet az olasz filmvásznon

A kiállítás fő témája a filmművészet, különösen az olasz filmek, illetve az Olaszországban forgalmazott külföldi filmek és néhány jelentős szereplőjük, mint például Gina Lollobrigida és Claudia Cardinale, a Trapéz (1956) és A cirkusz világa (1964), Fellini az Országúton (1954) című filmekben.

Néhány érdekesség ezekről a filmekről. A Trapéz című filmet a párizsi Cirque d'Hiverben forgatták Carol Reed rendezésében, és a forgatáshoz Gina Lollobrigida színésznőt több akrobatával helyettesítették: Sally Marlowe a trapéznál, Adriana Arriola a trambulinugrásoknál és Sandrine Bouglione a kötélnél. Míg a A cirkusz világában Rita Hayworth kaszkadőrdublőre a 100 ugrás utolsó számában Maryse Begary volt.

A múltban igen elterjedt volt a cirkuszi artisták bevonása filmes produkciókba híres színészek helyettesítőjeként, máskor pedig a cirkuszokból kértek vadállatokat történelmi vagy emlékfilmekben való felhasználásra, mint a peplumok esetében.

Fellini három filmet is szentelt a cirkusz világának: az Országúton (1954) Anthony Quinn főszereplésével, a 8 és fél (1963) és a Bohócok (1970) című filmet, amelyben a rendező az emberi élmény lényegét próbálja megragadni. Fellini valószínűleg a cirkusz világának egyik legnagyobb tolmácsolója volt, aki a cirkusz képében különböző érzéseket, törekvéseket és eszméket tudott sűríteni.

„A kiállításra kiválasztott anyagaink megpróbálnak ablakot nyitni a cirkuszi mozi témájára. Ez egy nagyon széles témakör, sajátos szakirodalom tárgya. A válogatás az Olaszországban forgalmazott legemblematikusabb olasz és külföldi filmes produkciókra korlátozódott. A kiállításra plakátokat, pontosabban filmes plakátokat, fényképeket, filmprogramokat, illusztrációkat, cikkeket és szerzői illusztrációkat grafikákat válogattunk ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a témát különböző nézőpontokból közelítsük meg. Ezek tipológiailag különböző dokumentumok, amelyek a CEDAC-ban őrzött gyűjtemények gazdagságáról és sokszínűségéről tanúskodnak; hiszen a CEDAC mint dokumentációs központ az olasz és nemzetközi cirkusz világával kapcsolatos kulturális tanúságtételek minden formájának gyűjtésével foglalkozik. Minden egyes filmes produkcióhoz, a Trapéz, A cirkusz világa és Fellini különböző filmjeihez egy rövid kiállítási egység készült, amely a témát különböző történelmi dokumentumokon keresztül mutatja be.”

VISSZA

Davio Casartelli, igazgató Fiabilandia Cirkuszművészeti Tanulmányi Múzeum (Medrano Cirkusz, Rimini, Olaszország)

Casartelli család – Medrano Cirkusz, Fiabilandia Cirkuszművészeti Tanulmányi Múzeum: Az álom válósággá vált!

A Casartelli család története egy nagy múltú artistadinasztiáé, melynek gyökere 1863-ig nyúlik vissza. A Casartelli-dinasztia Giuseppe Casartellivel, egy comói tornásszal kezdődött. Egyik leszármazottja Umberto Casartelli feleségül vette a mindenki által Rosina néven ismert Eleonora Gerardit. Ők indították el azt a nagy cirkuszi családot, amelyre a mai napig Medrano dicsőségét bízzák. 1972 fordulópont volt a Casartelli cirkusz életében: a család bemutatkozott Varesében a „Circo Medrano"-val, egy cirkusszal, amelyet hatalmas állatkert kísért: egy gorilla, számos elefánt, ló, zebra, teve, egy orángután, egy fehér orrszarvú és két pompás zsiráf. Azóta a Medrano Cirkusz híres a műsorok gazdagságáról és a felelős állatszámokról, amelyek számos alkalommal elismerést nyertek a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon, és amelyekkel rangos díjakat zsebeltek be.

2022. július 24-én Riminiben, a Fiabilandia parkban avatták fel a Cirkuszművészeti Tanulmányi Múzeumot. A Casartelli család, különösen Davio Casartelli régóta álmodott egy cirkuszmúzeum megvalósításáról. El akarta mesélni az olasz és a világcirkusz történetét mindenkinek, akinek kedve és ideje van jobban megérteni a cirkuszt, az ősi művészetet, amely ma is képes az egész család számára varázslatos pillanatokat szerezni.

„Ez egy olyan projekt, amelyen már jó ideje gondolkodtunk – jegyezte meg Fabrizio Grandi, a múzeum tiszteletbeli elnöke – és végre megvalósul. A múzeummal a cirkusz világának ismerete a modellek, jelmezek, kellékek, plakátok, dokumentumok, emléktárgyak gyűjteményének köszönhetően bővül. Reméljük, hogy a cirkuszművészet soha nem fog elhalványulni, mert mindig is hatalmas értéket képviselt hazánk és az egész világ kulturális öröksége számára.”

VISSZA

Gilles Maignant, igazgató, kurátor, Gilles Maignant Cirkuszmúzeum (“CIRCUS PATRIMONIUM” Egyesület) (Levens, Franciaország)

Utazás a világ legszebb cirkuszi kosztümei közé

A cirkuszi kosztümök nagy változáson mentek át az évszázadok során. Kezdetben kevés flitterrel tervezték őket, ami gyorsan megváltozott egy nagy párizsi divatháznak, a Maison Vicaire-nek köszönhetően, amely forradalmasította a bohóckosztümöket. Gérard Vicaire olyan gyönyörű flitteres bohóc kosztümöket tervezett, hogy az artisták egymással versengtek, hogy ezekben a látványos flitteres kosztümökben jelenhessenek meg a manézsban. Vicaire olyan híres lett, hogy az emberek már nem azt mondták, hogy "cirkuszi kosztümöt", hanem azt, hogy "Vicaire kosztümöt" viselnek. Vicaire munkáit ezrek ismerik, ezek a ruhadarabok ma rendkívül értékesek, a féltett darabokat a legrangosabb múzeumok őrzik. A színek sokfélesége, a hímzések részletei, a különleges szabásvonal mind-mind a varázslat részei. A kiállított kosztümök Gilles Maignant tekintélyes magángyűjteményéből származnak, amelyeken keresztül érzékelhető a cirkuszi előadás csodája.

A Gilles Maignant Cirkuszmúzeum Franciaországban, Levens faluban található, 25 km-re Nizzától és 45 km-re a Monte Carlo-i Nemzetközi Cirkuszfesztiváltól. A cirkuszművészet egyik legjelentősebb magángyűjteményének ad otthont, több mint 50 000 tárgyat: plakátot, képeslapot, műsorfüzetet, művészeti alkotásokat, 350 kosztümöt – közte több, mint 70 fehér bohóc kosztümöt – tartalmaz. Missziója a világ cirkuszi örökségének megőrzése, a művek restaurálása és világszerte rangos kiállításokon való bemutatása.

VISSZA

Louis-Sampion Bouglione, igazgató Émilien Bouglione Múzeum (Bouglione Téli Cirkusz, Párizs, Franciaország)

Émilien Bouglione Múzeum a Bouglione Téli Cirkuszban: egy gyűjtemény létrehozása, története és jövője

Az Émilien Bouglione Múzeum Párizsban, a Bouglione Téli Cirkuszban, a világ legrégebbi cirkuszának szívében található.

Émilien Bouglione már egészen fiatalon felismerte, hogy a cirkuszművészet történetét és az emblematikus műemléket egyaránt meg kell őrizni, ezért elkezdte összegyűjteni azokat a tárgyakat, amelyeket kidobásra vagy – még rosszabb – megsemmisítésre ítéltek. Egyedülálló gyűjteményt alakított ki, és átadta fiának, Louis-Sampion Bouglione-nak, aki több mint 20 éve gondozza és gyarapítja a gyűjteményt.

Egy családi gyűjtemény megőrzése és fenntartása napi szintű figyelmet igénylő kihívás. A hagyományos cirkusz tudásátadás kérdése, generációról generációra száll. A gyűjtemény tárgyai emlékeztetnek bennünket mindazokra az artistákra és kollégákra, akik viselték és készítették őket, és a közönségre, akik látták őket. Emlékeik így tovább élnek. Soha nem felejtjük el!

VISSZA

Cor Martens, gyűjtő, Cor Martens Cirkuszi Archívum (Aarle-Rixtel, Hollandia)

Cor Martens: Az én személyes történetem

Életem első cirkuszát, a Circus Kinsbergent, a kisvárosomban láttam, ezután a környékünkön több cirkuszt is meglátogattam. De a Toni Boltini Cirkusz volt az első igazi nagy cirkusz, amelyet a nagybátyámmal néztem meg 1972-ben. A későbbiekben részt vettem a Rancy Cirkusz, Bouglione Téli Cirkusz, Carl Althoff Cirkusz és még sok más cirkusz előadásain. A mai napig minden évben sok cirkuszt látogatok meg.

Kezdetben Frans Cuypers barátom segített a cirkuszi tárgyak gyűjtésében, így indult el a gyűjteményem. Lassanként több más gyűjtőt is megismertem, akikkel cirkuszi tárgyakat cseréltem, akik közül egy volt Rob Mulder. Gyűjteményemben jelenleg 12 000 különböző cirkuszi programfüzet, több mint 10 000 plakát, könyvek, szórólapok, belépőjegyek, és kb. 300 cirkuszmakett található.

Feleségem, Anja szintén szereti a cirkuszt, de nem annyira, mint én. Lakókocsinkkal sokat utazunk Európában. Sok artistával és egyéb cirkuszosokkal is barátok vagyunk, a házunk mindig nyitva áll előttük. Lányunk kamionsofőrként, a fesztiválvilágban dolgozik, pl. a Cirque du Soleil-nél Brazíliában. Én a Dienst Wegverkeer (közismertebben RDW) szervezetnél dolgozom.

Cor Martens nagylelkű támogatásként több tucat nemzetközi cirkuszi plakátot adományozott a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum gyűjteményének. A kiállítás ebből a plakátgyűjteményből 13 darabot mutat be.

VISSZA

Michael Swatosch, igazgató, Cirkusz & Bohócmúzeum (Bécs, Ausztria)

Magyar-osztrák cirkuszkapcsolatok a bécsi Cirkusz- & Bohóc Múzeum gyűjteményében

A bécsi Cirkusz- és Bohócmúzeum Heino Seitler bécsi író és szerkesztő magángyűjteményéből származik, aki 1927-ben hozta létre bohócmúzeumát. Az évek során a gyűjtemény a munkatársak önkéntes munkája, valamint a kulturális egyesület számos kölcsönzése és vásárlása révén figyelemre méltó kollekcióvá nőtte ki magát. A múzeum működését 1968 óta Bécs városa is támogatja. A múzeumot Michael Swatosch történész vezeti, munkáját Christoph Enzinger és Andreas Swatosch támogatja.

A múzeumi működés mellett az intézmény kifinomult művészeti programot is kínál. A múzeumlátogatás és a showműsor kombinációjával számos új látogatói csoportot tudunk megszólítani.

„Kutatási módszereinkben a források széles körére támaszkodunk. Ezek közé tartoznak a történelmi feljegyzések, cirkuszművészek személyes feljegyzései, archívumokban végzett kutatások, újságinterjúk stb. Rendszeresen készítünk interjúkat is artistákkal az úgynevezett "művész-találkozók" keretében. A szokásos gyűjteményi tárgyak: jelmezek, kellékek, fotók és plakátok mellett audiovizuális médiumokat is gyűjtünk, és digitális forrásokat is dokumentálunk. A különböző médiaformátumok feldolgozása tehát munkánk középpontjában áll, és kutatási és kommunikációs munkánk alapját képezi. Igyekszünk a lehető leginteraktívabbá és élményközpontúvá tenni a kiállításaink bemutatását. A hagyományos kiállítási módszereket modern technológiákkal ötvözzük. A rendezvények kiegészítik a kiállítási bemutatót, és egyedülálló élményt nyújtanak a látogatóknak.”

VISSZA

Martin Lacey Jr igazgató, Frank J. Keller művészeti igazgató, Krone Cirkusz Archív Gyűjtemény (Krone Cirkusz, München, Németország)

A Krone Cirkusz

A világ egyik legnagyobb cirkuszának története jó 150 évvel ezelőtt kezdődött, amikor még idősebb Carl Krone (1833-1900) a „Continental” nevű vándorló állatsimogató tulajdonosa volt. 1870 körül vásárokon barnamedvéket és farkasokat mutatott be, mely 1883-ban már "Krone állatkiállítás" néven működött. A Krone Cirkusz ifjabb Carl Krone (1870-1943) vezetése alatt nőtte ki magát óriáscirkusszá. Számos európai országban tett turnéi, különösen a két világháború között, megalapozták hírnevét hazáján, Németországon kívül is. Emellett a müncheni Kronebau állandó cirkuszépületében is rendszeresen tartanak téli cirkuszi előadásokat 1919 óta.

Christel Sembach-Krone a Krone család negyedik generációjaként, a cirkuszt korábban irányító szülei – Carl Sembach (1908–1984) és Frieda Sembach-Krone (1915–1995) – halála után 1995-től vezette a legendás intézményt. Neves lóidomár volt, lovasszámaival 1956 és 2006 között lépett fel, produkcióiban szerepeltek elefántok, vagy éppen zsiráfok is. Jana Mandana Lacey-Krone 2017. június 20. óta a világ legnagyobb vándorcirkuszának vezetője, Christel Sembach-Krone, a cirkusz nagyasszonya, örökbefogadott lányát egész életében személyesen és intenzíven készítette fel az igazgatói, vállalkozói szerepre és képezte ki állatidomárrá.

A kiállításon Christel Sembach-Krone (1936-2017) és Martin Lacey Jr. (oroszlánidomár) kosztümei mellett két régebbi Krone Cirkusz plakátot, valamint igazi ritkaságként a Krone Cirkusz 1930-as Magyarországi vendégszerepléséről beszámoló magyar nyelvű képes híradó lapjai is láthatóak.

VISSZA

Roberto Fazzini, gyűjtő, alapító, Dorotea és Roberto Fazzini Cirkusztörténeti Archívum (Modena, Olaszország)

Dorotea és Roberto Fazzini Cirkusztörténeti Archívum: Az olasz cirkusz aranykora

Az olasz cirkusz az 1970-es években élte egyik fénykorát. Több olyan szuperprodukció is született, amelynek emléke máig fennmaradt a cirkusztörténelemben.

Liana, Nando és Rinaldo Orfei bevezették a „cirkorámát”: először mutattak be cirkuszi számokat pompás háttérfelvételek keretében. Később láthattuk az „1001 éjszaka cirkuszát”, pazar jelmezekkel és parádékkal, valamint Gino Landi televíziós és színpadi rendező koreográfiáival.

„Enis, Bruno és Willy Togni az „Amerikai cirkuszt” (Circo Americano) mutatták be: óriási parádé, seregnyi elefánt, 60 ló, párhuzamosan futó számok három cirkuszi porondon. Darix Togni a „Cirkusz a vízen” című előadást mutatta be. Az előadás első részében hagyományos cirkuszt, a második részben pedig egy vízicirkuszt láthattunk.

Leonida Casartelli a Medrano cirkusszal Európa egyik legnagyobb utazó állatkertjét hozta el, köztük a híres katangai gorillát.

Moira Orfei, aki már színésznőként is nagyon híres volt, a „Cirkusz a jégen” című műsort hozta létre két porondon: egy hagyományos és egy jeges porondon.

Egyszóval, minden mesés show a legmagasabb színvonalú volt....

VISSZA